non es gran cosa
Kata
Kata
Tizenhat éves. Korán kel, magába tuszkol egy kis reggelit a bögre kakaóval, hosszasan készülődik a fürdőszobában és elindul. Hosszú nap vár rá. Kilenc óra a gimnáziumban, idegen nyelv, mindennapos testnevelés, fakultáció. A fél lábon a menzán bekapott ebéd után irány a zeneiskola vagy az edzés, ha jó az idő és szerencsésen állnak a csillagok, egy randi a programok között még belefér. Este ér haza, van, hogy nyolckor. Ahhoz is fáradt, hogy egyen, inkább az üzeneteket nézi meg a laptopján, válaszol a haveroknak, fürdés után az ágyban még tanul. Persze az okostelefon is ott van, a kapcsolat nem szakadhat meg a többiekkel, még lemaradna valamiről.
Tizenhat éves. Félúton jár a gyerekkor és a felnőttlét között, talán maga sem tudja, hová tartozik és merre tart. Kereshetné a saját útját, építhetné a saját személyiségét – ha volna rá ideje. Idegen nyelveken beszél, kétismeretlenes egyenleteket old meg, több száz évszámot tud és ismeri az összefüggéseket. De még egyetlen szöget sem ütött be a falba. A gondolataival sosem marad egyedül, a fülében mindig ott van a fülhallgató, az ujjai mindig valamelyik kütyün matatnak.
Milyen ijesztő lehet számára a csend…
Hétvégén leül a számítógép elé. Összedob egy frankó prezentációt és chatel a haverokkal. Pihenésképpen lenyom néhány menetet valamelyik lövöldözős játékprogramon.Tizenhat éves. Könyvet nem olvas, mert az unalmas. Nem elég pörgős. Megértem. Egy olyan agynak, aminek a nap tizenhat órájában a verbális és képi információk hatalmas és gyors özönét kell befogadnia és rendeznie, halálosan lassú és feldolgozhatatlanul vontatott Viktor Hugo és Bulgakov.
Tizenhat éves, de úgy él, mint egy ötvenes menedzser. Elfoglalt, nyomasztják a határidők, űzi a teljesítmény kényszere. Nem maradhat le, a világ elvárja, hogy trendi legyen. Mindene megvan, de nem ér rá a saját gondolataival foglalkozni. Erre mondjuk lehetősége sincs. Ahhoz túl nagy a zaj, túl nagy a pörgés.
Tizenhat éves.
De nem irigylem.
(Source: the-cemetery-of-stars, via uniquefutureb-by)
Brad Pitt vallomása a házasságukról olyan mélyreható, hogy azt sokan lemintázhatják.
Íme: A feleségem megbetegedett. Állandóan ideges volt a munka miatt, a személyes életében összegyűlt feszültségek miatt, és a gyerekek körüli problémák miatt. Lefogyott 15 kilót és 35 évesen mindössze 45 kilót nyomott. Csont sovány volt és állandóan csak sírt. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy boldog nő. A fejfájás gyakran kínozta, gond volt a szívével és gyakran idegbecsípődés gyötörte a derekában és a mellkasában. Nem tudott rendesen aludni sem, csak reggel jött álom a szemére, azután napközben gyorsan kimerült. A kapcsolatunk fordulóponthoz érkezett és közel álltam ahhoz, hogy feladjam. A szépsége megkopott valahol útközben, a szeme táskás lett, a haja kócos volt és már nem ügyelt magára úgy, mint régen. Nem akart több filmet forgatni és minden szerepajánlatot elutasított. Elveszítettem a reményemet és arra számítottam, hogy hamarosan el fogunk válni.. De aztán úgy döntöttem, hogy cselekedni fogok! Végül is mégiscsak nekem van a legszebb feleségem a világon. A világ férfijainak és nőinek fele őt csodálja, nekem pedig megadatott, hogy az a férfi lehessek, aki mellette aludhat el, és aki átkarolhatja a vállát. Elkezdtem elhalmozni virágokkal, csókokkal és bókokkal. Minden percben próbáltam meglepni és valamivel a kedvében járni. Rengeteg ajándékot adtam neki, és elkezdtem csak érte élni. Nyilvános beszédeimben csak róla áradoztam. Minden témát az ő irányába tereltem. A jelenlétében is dicsértem a barátaink előtt. Nem hinnétek el, de ettől elkezdett kivirágozni. Még jobb lett, mint amilyen előtte volt. Újra elkezdett gyarapodni a testsúlya, nem volt már olyan ideges, és jobban szeretett engem, mint valaha azelőtt. Fogalmam sem volt róla, hogy ennyire tud szeretni. És akkor rájöttem valamire: A nő a férje visszatükröződése. Azzá válik melletted, amennyire szereted őt!
"(via probalkozom)
